A szárítógép közben
Egészen ez év szeptemberéig azt hittem, hogy nekem nagyon jó dolgom van. A nyáron beszereztünk egy robotporszívót, ami néhanapján még fel is mos nekünk, a konyhába bekerült a mosogatógép, ami istenemre mondom, a háziasszonyok legjobb barátja. Ezek után álmodni se mertem volna arról, hogy ez még ennél is jobb lehet. Pedig de! Anyukám biztatására szeptemberben bekerült a mosógép mellé egy szárítógép. S azóta nekem arany életem van. A ház körüli teendők sose voltak ennyire könnyen és gyorsan megoldhatók. Ezeken kívül alig akad időigényes feladat. Ha majd egyszer valaki feltalálja az öntisztuló fürdőkádat, sokan piedesztálra fogják emelni, de jelenleg nálunk a szárítógép lett a Megváltó. Azóta a férjem is mos. Korábban is segített kiteregetni a ruhákat, de ennél közelebb sose merészkedett a szennyeshez. Azóta viszont van, hogy magától szánja rá arra magát, hogy betegye, elindítsa, majd mindent, aminek az anyaga engedi, áttegyen a szárítógépbe.
A szárítógép előtt
Nem volt mindig ilyen jó az életünk. Most már egy nagyobbacska házban lakunk, ahol mindennek van helye. Előtte egy kicsi lakásban húztuk meg magunkat, ami ugyan saját volt, de nem ideális. Már csak azért sem, mert a szomszédokkal sok volt a surlódás. Például a felettünk lakók rendszeresen este hétkor mostak, mi meg a centrifugát hallgattuk. A szárítógép sajnos annyira halk, hogy nem tudunk vele visszavágni, pedig előfordul, hogy oda is ez idő tájt kerülnek be a frissen mosott ruhák. A két program nem fér már bele a munka utáni időbe – illetve nem férne bele. De mondom! Annyira csendes, hogy az utolsó vele kapcsolatos félelmem is eltűnt. Korábban viszont nem csak a hosszú téli száradási idővel kellett megküzdenünk, hanem bele kellett abba is törődnünk, hogy a konyha fele egy szárító. A fregoliban bíztunk, mint megoldás, de akkor sajnos a fürdőszoba sínylette meg. Egyszerűen nem volt ideális a helyzet. Már akkor azon matekoztunk, hogyan tudnánk megoldani ezt a kellemetlen helyzetet, de akkor még sajnos nem fért be soha egy szárítógép.
A dohos szag télen állandó volt, amikor mostunk, mert hiába az erős centrifuga, a ruhák így is nagyon nehezen száradtak, s emiatt volt, hogy napokon át kerülhettünk a konyhába a szárítót. Arról nem is beszélve, hogy a friss öblítő illatát emiatt csak nyáron (nagyon melegben) érezhettük a ruhákon. Télen (már ősszel is sokszor) örültünk, ha frissek maradtak a száradási idő végére. Pedig mi fűtünk! Ezerrel! Én ugyanis fázós vagyok, s nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni csak azért, mert nagyobb lesz a villanyszámla (igen, mi árammal fűtünk). Nekem lehet esni, de én fizetem, úgyhogy, felesleges kör lenne. Fagyoskodtam én eleget a szülői házban, ahol sajnos nem lett túl jól megtervezve a fűtésrendszer, s nehezen bírja a nagy belmagasságot. Nyilván itt nem kritizálni akarom a szüleimet, egyszerűen eldöntöttem, hogy én máshogy állok majd ehhez. Minden esetre egy cseppet sem bánom a költekezést, ha a saját kényelmünkről és komfortunkról van szó. Ennyi igazán kijár! Ráadásul, ha a https://hu.gorenje.com/termekek/mosas-szaritas/szaritogepek/c/gowash02 boltból vásárolt gépünk egyszer úgy dönt, hogy neki ennyi elég volt, s nyugdíjba vágyik, akkor biztos, hogy lesz utódja, és lesz kirendelt szerelő, illetve garancia.
A szárítógép után
Az a baj, hogy az ember nagyon könnyen hozzászokik a kényelemhez, s én ezt fel is ismertem, de már nem fogok lemondani róla (hacsak nem kényszerből). Persze, nem tudhatom, mit hoz majd az élet. Lehet, hogy eljön egy ilyen időszak, amikor rosszabbra fordulunk. Bízom benne, hogy nem akkor fog elromlani minden háztartási gépünk – mert ez tipikus. Lavinaszerű. A szüleimnél is először a kád szakadt be, majd a sütő dobta be a törülközőt, végül még a mosógép is csütörtököt mondott (akkor döntöttek úgy, hogy ha már újat vesznek, akkor egy szárító berendezést is hozzácsapnak), de még a nyomtató is fura hangokat kezdett produkálni. Ez az a bűvös 10 év szerintem. 10 év alatt nem kellett ilyenekkel foglalkozniuk. Igaz, most már annak örülünk, ha egy eszköz, kütyü 5 évet kibír mellettünk…
