A Magasház egykori kiüríttetője lebontatná Pécs „pokoli tornyát”

Baranya

Sorra újulnak meg a páratlan építészeti, muzeális értéket képviselő baranyai templomok. A munkálatokat a Bartal és Rabb Építőipari Tervező Kft. munkatársai végzik. Rabb Péter építőmérnökkel, a mérnökiroda ügyvezetőjével nemcsak erről a feladatról, hanem pályafutásának fontos mérföldkövéről, a Magasház 1990-es kiüríttetéséről is beszélgettünk.

– Mi befolyásolta a pályaválasztását? Miért lett építőmérnök?
– Általános iskolai tanulmányaim végén állatorvos szerettem volna lenni, így érthető, hogy építőipari technikumba mentem. Ott már inkább matematikatanárként képzeltem el a jövőmet. Hála volt osztályfőnökömnek, Czabarka Györgynek, aki lebeszélt erről, összetépte a jelentkezési lapomat és elzavart az egyetemre. Nem bántam meg. Most az a munkám, ami a hobbim.

Rabb Péter mindig Pécsett érezte magát igazán otthon

– Nyilván Ön is szembesül azzal a nézettel, hogy Magyarországon Budapest az érvényesülés igazi helyszíne, igazi lehetőségek is csak ott adódnak. Mit gondol erről a népszerű állításról?
– Sok igazság van benne, főleg ami a lehetőségeket illeti. Az egyetem után feladtunk egy hirdetést, amelyben egy gyermekes mérnök házaspárként munkát kerestünk. Salgótarjánban telepedtünk le, ahonnan két év után hazajöttünk Pécsre. Az első munkám egy bányatelepi épület szakvéleményezése volt. Egy hetven év körüli bácsi rám nézett, és megkérdezte: „Nem a Sümegi tanító unokája?” „De, az vagyok” – feleltem. „Nagy körmösöket tudott ám adni!” – így az öreg. Ekkor éreztem igazán: hazajöttem.

– Az építőiparról most már évek óta azt hallani, hogy a megrendelések száma drasztikusan visszaesett, rettenetesen nehéz a piacszerzés. Ön is pesszimista?
– A válság két ágazatot sújtott a leginkább: az acél- és az építőipart. Az állami beruházások minimálisra csökkentek, mi is tíz körömmel kaparjuk össze magunknak a munkát. A cégünknél magam vállalom ebből az oroszlánrészt, tehát az új munkák beszerzését. Az elvi irányításra, a kollégáimmal való konzultációkra emiatt már kevés időm jut. Szerencsére sikerül azért megtalálni a nekünk való munkákat, például – talán nem hangzik szerénytelenségnek – a bátaszéki templom tornyának felújítását referenciáink miatt megérdemeltük. Büszke vagyok arra is, hogy 2010-ben Podmaniczky-díjat kaptunk, amely rangos civilek adományozta szakmai elismerés, pénzjutalommal nem jár.

– Az irodájuk referenciái között ott szerepel a pécsi IMS-technológiájú épületek szakvéleményezése. Az IMS-sel kapcsolatban rengeteg legenda, tévhit él, például még mindig tartja magát az a nézet, hogy a Magasházat nem is kellett volna kiköltöztetni, az épületet emeletenként is meg lehetett volna erősíteni.
– Nagyszerűnek tartom, hogy olyan városban élek, ahol az IMS-szerkezetek hibáinak felfedezéséért többen díjat kaptak, s közben én, aki ezt ténylegesen megtettem, még egy jó szót sem érdemeltem. Az akkori tudásunk szerint a Magasház felújítását a rendelkezésre álló módszereket használva csak úgy lehetett sikeresen végrehajtani, ha kiürítjük az épületet. Arról nem is beszélve, hogy az akkor már majdnem húsz éves épületben komoly gépészeti felújításokat szintén el kellett végezni. A Pécsi IKV a Budapesti Műszaki Egyetem szakértőit kérte fel véleményezésre, akik az azonnal kiürítés helyett a három hónap alatt történő evakuálás mellett érveltek. Elfogadtuk, és végül így is történt, máig úgy látom, hogy jó döntést hoztunk. Az épület életveszélyes volt. Ez nem tudományos kategória, viszont az összedőlés kockázata már annál inkább, ezt akkor 10-3 és a 10-4 közé becsülték. Egy átlagos, jó állapotban lévő téglaépület esetében ez a szám 10-6. Ez olyan súlyos kockázat, amelyért egy tisztességes szakember már nem vállalja a felelősséget.

A rosszul kivitelezett IMS-szerkezetű épületek "apró" szépséghibája: a feszítőhuzalok korróziója

– Mi okozta ezeket a hibákat? A kivitelezés során nem tartották be az előírásokat?
– Nem, mert a Jugoszláviában már alkalmazott eljárás szerint a kloridot tartalmazó PU-paszta és a feszítőkábelek között volt egy műanyaglemez, amely nem engedte a kloridrészecskéket átvándorolni, nálunk ez elmaradt. Déli szomszédainknál nem tapasztaltak olyan jelenségeket, mint nálunk, mert ott nagyobbak voltak a pillérméretek, ráadásul a technológia is biztosabb, hiszen csak egy födémet alkalmaztak. A Magasház esetében is négy pillérelem tart négy födémelemet.

– Azért az igaz, hogy maga a technológia kiváló? Mármint, ha jól alkalmazzák…
– Természetesen. Zseniális megoldásról van szó, a földrengésbiztonsága bizonyított. A födém- és a pillérelemek közötti hézagkitöltésre Amerikában – ahonnan az eljárás származik – 0,1 milliméteresre őrölt cementet használtak, nálunk ugyanez az érték 0,3 milliméter volt. Ennek a kötési sebessége nagyságrenddel kisebb, mint a 0,1 milliméteresé. A kivitelezéskor nem akarták megvárni a kötéshez szükséges időt, így született meg a „zseniális” elképzelés: a kloriddal való kötésgyorsítás. A végeredmény ismert. További érdekesség, hogy az eredeti technológia három komponenséből a Magasház kivitelezéskor csak kettőt használtak (a szürke port és a vizet), a kloridion vándorlást megakadályozó inhibitort nem. Ha körülbelül egy vödörnyi inhibitort is betettek volna az anyagba, az egész szerkezeti probléma nem következett volna be, és annak következményei is megelőzhetők lettek volna.

– A szerkezeti megerősítés egy évtizede megtörtént. Sokan az épület lebontását követelik és szorgalmazzák, mások a legkülönfélébb funkciókat álmodják belé. Mire lehetne használni manapság az épületet? Milyen funkcióra alkalmas?
– 1990-ben a PIK műszaki igazgatója voltam, így minden döntés következményét vállalom, amelyet a helyzet rendezése érdekében meg kellett hoznunk. Az épület mára minden paraméterében lenullázta magát. A födémek hanggátlása nem jó. Lehetne úsztatott padlós hangszigetelést alkalmazni, és akkor már „csak” a lépcsőházat kellene eldobni, mert nem lehetne hozzáigazítani a megemelkedő födémszintekhez. Az épület hőszigetelése – többek között a vasbeton ablakok miatt – korszerűtlen, messze elmarad a mai kívánalmaktól. Tehát a Magasház nagyon kevés funkcióra alkalmas. Nem véletlen, hogy az összes eddigi befektető-jelölt visszalépett, hiszen a korszerűsítés hatalmas befektetést igényelne, amelynek megtérülése egyáltalán nem biztos. A lebontás és a korszerűsítés egyaránt nagy invesztíciót igényel, az előbbivel a semmit, az utóbbival a gazdaságtalant lehet létrehozni. Ha a kettő közül választanom kellene, a korábbi álláspontomat revideálva a lebontás mellett érvelnék.

– Egy kicsit kellemes témára, és főként szebb épületekre terelve a szót: az Önök tervezőirodája több mint egy évtizede foglalkozik templomok felújításával. Hogyan kezdődött? Mi volt az első megbízatás?
– 2001-ben a pécsi Zsinagógával kezdtük. Balázs Péter építész kollégám itt lakott az irodánkban, nagyon sokat tanultam tőle. Közös eredményünk a kisharsányi templom felújítása, tíz év kemény munka után 2011-ben az átadás is megtörtént. Az ünnepségen tartottam egy PPS-előadást a munkálatokról, utána odajött hozzám Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő, és gratulált. Kihasználtam az alkalmat, és tájékoztattam a még hátralévő feladatokról, például a kórósi templomról. Elkérte az összes erre vonatkozó információt, levélben tájékoztattam. Karácsony előtt 2-3 nappal felhívott, hogy szerzett 14 millió forintot a felújításra. A munkálatok szépen haladnak, az első ütemen túljutottunk. Tiffán Zsolt időközben a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke lett, felkérésére felderítettük az ormánsági templomok állapotát. Körülbelül 40 templom érintett még a megyében, restaurálásukhoz 850 millió forintra volna szükség. Kis csapatunk tavaly 13 templom műszaki felmérését végezte el.

A bátaszéki templom tornyának gerendaszerkezete

– Eközben került képbe a bátaszéki templom is?
– Igen. A templom tornya 83 méter magas. Életveszélyes létrán másztunk fel egy életveszélyes födémre, és ott fényképeket készítettünk. Amikor a feleségem meglátta a képeket, azt mondta, elválik, ha még egyszer felmászok. A templomot kiürítettük, körbezártuk, az életveszélyt elhárítottuk. A munkálatok felelős műszaki vezetője vagyok, és mindenképpen megemlíteném Huszics János lakatos vállalkozó barátom nevét, akinek kijárna az életmentő érdemérem. Tehát ezt a munkát is tisztességesen, a legjobb színvonalon igyekszünk elvégezni. Időközben már újabb templomokkal kapcsolatban is érkeztek felkérések.

– Azt mondják, hogy a családi életet nem jó keverni a munkával. Önnek három fia van, s ketten a Bartal és Rabb Építőipari Tervező Kft. munkatársai. Nem származnak ebből kisebb konfliktusok, súrlódások?
– Korábbi munkahelyemen, a Baranyatervnél a feleségemmel dolgoztam együtt. Reggel közösen mentünk be, de csak délután, a munkaidő után találkoztunk újra. A legkisebb fiam építészként az emeleten dolgozik. Ő itt kolléga. Nehéz élete van mellettem, mert cudar főnök vagyok, de teher alatt nő a pálma...

– Ez mit takar? Következetességet? Szigort?
– Azt hiszem, igen. Vagy 100%-osan teljesít valaki, vagy nincs szükség a munkájára. Egy agyműtétet sem lehet csak félig elvégezni. Szerkezettervezők vagyunk, büntetőjogi felelősség terhel minket. Dániel a templomok felújításában is sokat működik közre. Meg kellett tanulnunk félretenni az apa-fiú kapcsolatot a munka során. Sikerült.

– Mi jelent Önnek kikapcsolódást?
– A könyvek és az unokák, akik életünk alkonyának fénylő csillagai. Őszinték, kedvesek, nyíltak, aranyosak. Felhőtlenül és felelőtlenül lehet szeretni őket.

Gerner András