Patartics Zorán: manapság divatos az eredetiség hajszolása

Közélet

Ön már városunk része – e címet viseli az a beszélgetéssorozat, amelynek legutóbbi vendége Patartics Zorán volt január 29-én a pécsi Művészetek és Irodalom Házában. Az est végére igen sokat megtudhattunk az Ybl-díjas építészről.

A beszélgetést Kircsi László oboaművész-zeneszerző vezette, aki mindjárt pályakezdéséről faggatta főhősünket. Patartics Zorán elsőként származásáról beszélt, sőt, a nevéről, hiszen mindkettő igen népszerű téma szokott lenni, ha ismerkedik. Keresztnevének egyszerű az eredete, nagynénje lelkes Sztevanovity Zorán-rajongó volt. A Patartics vezetéknevet pedig Ferenc nevű – akkor a Vajdaságban élő – nagyapja kapta hároméves korában, mert megözvegyült édesanyját és őt egy szerb ember a nevére vette. Később nagyapjának, valamint magyar nevű feleségének gyermekeikkel együtt menekülniük kellett a csurogi mészárlás elől, végül Pécsett telepedtek le.

Patartics Zorán mind a horvát, mind a szerb származást büszkén vállalná, de tudomása szerint sem horvát, sem szerb, és magyarnak vallja magát. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a BME Építészmérnöki Karán folytatta tanulmányait, Balázs Mihály Kossuth-díjas építészt tartja mesterének, akivel máig kitűnő emberi-szakmai kapcsolatot ápol. Patartics Zorán diplomamunkaként tudományos parkot tervezett Gödöllőre, akkor még könyvtárral és videoarchívummal. Mivel nem szerette Budapestet, nem is gondolt a fővárosban való letelepedésre, Pécsett kezdte meg a pályafutását a legendás Pécsiterv vállalatnál, ahol remek szakmai közösségbe került.

Patartics Zorán és Kircsi László

Már az egyetemi évek alatt olthatatlan vágyat kezdett érezni aziránt, hogy új értelmezéseket tudjon adni (lakó)környezetének, valamint annak a közösségnek, amelynek maga is tevékeny, alakító részese kíván lenni. Később az Echo című folyóirat állandó munkatársa lett, a pécsiséget elemző írásai hatalmas vihart kavartak, két neves építész a cikk megjelenése után egyenesen nekirontott annak tartalma miatt.

Patartics Zorán szerint nagy különbség van a kinyilatkoztatás és a megnyilatkozás között, hiszen az utóbbi esetben egy vélemény tudatos és nyilvános vállalásával állunk szemben. „Minden tanulási folyamat egy diskurzus” – véli az Ybl-díjas építész, aki önmagával szemben is kritikus, hiszen például tervezőként a megrendelőnek csak akkor mutatja be a terveit, ha már biztosan tud érvelni azok mellett. A megbízó ugyanis a saját pénzét költi az épületre, az építész saját akaratát, ízlését nem rendelheti a megrendelő szándéka fölé.

Az egyik legkedvesebb épület számára a Gandhi Gimnázium, az intézmény egykori – tragikus balesetben elhunyt – igazgatójával, Bogdán Jánossal a remek szakmai együttműködésen túl baráti kapcsolatot ápolt. A beszélgetésben szóba került még az „építészet mint műalkotás” kérdése. Patartics Zorán szerint manapság nagyon divatos lett az eredetiség minden áron való hajszolása, valamint jelentősen lazult a funkcionális követelményrendszer. Ezek közül egyik sem éppen kedvező tendencia.

A beszélgetés ideje alatt a háttérben Patartics Zorán által tervezett épületeket csodálhattunk meg

Patartics Zorán építészi munkája mellett korábban és ma is igen aktív közéleti szerepet vállal: az EKF-programot előkészítő civil szakmai stáb egyik tagja volt, ameddig ki nem szorult abból a többiekkel együtt. Később, immár 2010-ben útjára indítja az EL-projektet, amelyben a tehetségek elvándorlásával foglalkozik. A programsorozat lezárult, de a honlap ma is nyitott, és várja a véleményeket. Jelenleg a közélet témákról kulturált diskurzusoknak terepet adó FAL weboldal üzemeltetője és szerkesztője.

Az Ön már városunk része című sorozat különlegessége, hogy mindig az aktuális interjúalany választja ki a következő vendéget, akivel majd beszélget. Patartics Zorán választása Takáts József irodalomtörténészre, az EKF-program nyertes pályázatírójára esett. Minden bizonnyal érdekes eszmecserére számíthatunk.

Gerner András