„A hetedik te magad légy”?! – Takáts Eszter új lemezéről

Kultúra

Nevet. Felszabadultan, szívből és gyakran. Nem szerep ez, hanem a boldogság, ahová göröngyös út vezetett, de sikerült meglelnie a harmóniát. Takáts Eszter előadóművészt hetedik lemezéről, pályafutásáról, terveiről faggattuk.

– Örkény 100, Egypercesek – táncban elbeszélve. Ez volt a címe január 22-én a pécsi Művészetek Házában előadott estnek, amelyen magad is közreműködtél dalszerzőként, énekes-gitárosként. Mit jelent számodra a legendás író munkássága?
– Hátborzongatónak tartom, persze a szónak jó értelmében. Sztoikus bölcsességgel kezeli az emberi sorsokat, sosem neveti ki a hőseit, nem bagatellizálja azok problémáit. A ma esti előadásnak egyik (Örkény-)mondata így szól: „mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe”. Nekem ez nagyon tetszik, annak ellenére, hogy hiszek a reinkarnációban, tehát szerintem nem a nagy semmiben folytatjuk a létezést.

– Hogyan nyúlsz az irodalmi alapanyaghoz? Szétszeded az eredeti szöveget vagy az egészet egyben értelmezve próbálsz új jelentést adni?
– Örkény egyik katonatársáról írta, hogy még a fronton is állandóan dalokat írt. Egyik alkalommal már a harmadik sornál tartott, amikor lelőtték. A költemény így kezdődik: „lassú pelyhekben hullik a hó, csilingelve fut az orosz szánkó, szállj, szállj, szállj, kicsi hópehely…” Amikor Rita átküldte a szöveget, folytattam, az esten már az én változatom hangzik el.

– Több korábbi nyilatkozatodban olvashattunk már arról, hogy mit jelentett számodra a fővárosba való költözés. Mi hiányzik Pécsből, amely lehetetlenné teszi az itteni hosszú távú boldogulást? Nincs valami más ok a költözésre a megélhetési nehézségek mellett?
–Annak idején szerelemből jöttem vissza Pécsre, hiszen itt születtem és éltem négyéves koromig, de Zalaegerszegen nőttem fel. Egyetemre már ide jártam, az ismét 11 évet jelentett. Egy életem van, és úgy döntöttem, hogy 15 év Pécsből elég. Az utolsó két esztendőben már amúgy sem találtam meg magam igazán. Ugyan voltak zenekaraim és tág volt a baráti köröm, de a párkapcsolataimat mégsem sikerült hosszú távon megtartani. Szerettem volna életmódot váltani és olyan közegbe kerülni, ahol jobban körvonalazható a jövőm. Előtte nagyon keveset foglalkoztam magammal, mindig más kötött le. A barátaim figyelmeztettek erre, és megfogadtam a tanácsukat. Félig „szerzetesi” életmódot alakítottam ki: évek óta nem dohányzom, nem iszom alkoholt, és az étrendemet is jelentősen megváltoztattam. Élvezem ezt a harmóniát, amelyet megteremtettem magamnak.

– Mennyire fogadtak be a fővárosban? „Vidéki” származásod miatt nem értek konfliktusok, megaláztatások?
– Dehogynem, számtalan esetben történt ilyen. Egy ideig nyilván a Gumizsuzsi közönsége is haragudott rám, de ezek feltehetőleg olyan emberek voltak, akik inkább az akusztikus zenét szeretik. Ami korábban zavaros vagy érthetetlen volt számomra, most kezd teljesen átláthatóvá, világossá válni. Korábban túl sok időt töltöttem el azzal, hogy másoknak megfeleljek, holott ezzel nem szabad a kelleténél többet foglalkozni. Körülbelül három évre volt szükségem ahhoz, hogy elismerjenek, és előadóművészként biztos talajon álljak.

Honlapodon a munkásságodat ismertető szöveg szerzője Suzanne Vegához, Sheryl Crow-hoz, Björkhöz hasonlít. Persze megtisztelő az összevetés, de nem tekinthető magyar jelenségnek, hogy hazai művészeket mindig hasonlítgatunk egymáshoz vagy egy külföldi sztárhoz? Miért nem elég, ha azt mondjuk: te Takáts Eszter vagy?
– Külföldön másként kezelik azokat a női előadókat, akik kezükben egy szál gitárral énekelnek. Magam is tudnék említeni olyan produkciókat, amelyek sokkal több figyelmet érdemelnének. Előadóként az elindulás utáni első időszakot nehéz kibírni, amíg a szakma ellenáll. Aztán ez a rezisztencia fokozatosan csökken, mert nem tudnak mit kezdeni az adott művésszel.

– Új lemezed címe: Hét, remény, szeretet. A hetes számot a Bibliából és a népmesékből egyaránt ismerjük, három szó egymás után pedig szintén a Könyvre utal. Mi volt az apropó?
– A számok erejében hiszek, az utcán az autók rendszámát is szoktam figyelni ilyen szempontból. Néha az élet is besegít: egyszer az APEH-nál kihúztam a 666-os sorszámot... Az ötletet a templomi koncertsorozatom adta. Először a Hit, remény, szeretet címet adtam neki, de nem szerettem volna ennyire egyértelmű utalást. Kirschner Péterrel már elkezdtünk dolgozni a lemezen, és a születésnapi koncertemen ahogy rakosgattam ki a lemezeket, beugrott az ötlet: Hét, remény, szeretet! Ez a hetedik lemezem, hét számmal, a Rövidtáv pedig szintén hét éve jelent meg.

(fotók: takatseszter.hu)

– Miért lesz érdemes meghallgatni az új hanghordozót?
– Hasonlóan eklektikus hangszerelésű, mint a Rövidtáv. Mivel a Hét, remény, szeretet a Kirschner-stúdióban készült, Péter ötletei közül nagyon sokat beépítettünk a hangzásvilágba. Akad olyan dal, amely a 80-as évek hangzásvilágára hasonlít, és ugyanúgy találunk, lírai, szinte világzenei vagy éppen elektronikus zene felé hajló számokat. Sok vendégművészt is hívtam, így a hangszerkínálat gazdag: vonós, ütős és fúvóshangszerek egész sora jelenik meg.

– Tavaly már nagy siker volt a templomi koncerted Pécsett. Folytatódik a sorozat?
– Igen, és ez – miként tavaly, idén is – Szabó Attila, a Baptista Szeretetszolgálat Életminőség- fejlesztő Szolgáltatások Intézménye munkatársának érdeme. Nemcsak Pécsett, hanem Egerben, Miskolcon, hanem Balaton melletti településeken és jelenlegi lakóhelyemen, Dunaharasztiban is lesz majd egy-egy koncert.

Gerner András