Egymillió forinttal jutalmazzák a Tanac kiemelkedő teljesítményét

Kultúra

Ha a pontok összesítése számított volna, s nem a döntőben nyújtott teljesítmény, akkor a Tanac Néptáncegyüttes nyerte volna meg a Fölszállott a páva című televíziós tehetségkutató versenyt. Így „csak” ezüstéremmel büszkélkedhetnek, amely szintén kiemelkedő teljesítmény.

Szávai Józsefet, a jövőre fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttes vezetőjét kérdeztük a részletekről, felkészülési időszakról, a siker hozadékáról.

– Milyen emlékeket őriz a döntő hangulatáról?
– Legjobban az elődöntő felvétele előtt izgultunk, de természetesen a múlt heti döntő is nagy odafigyelést, s összetett feladatsorok teljesítését igényelte. A fellépők már pénteken reggel Budapestre utaztak (így mi is), ahol megkezdődött a próbák sorozata. Mindenkit felkészítettek az élő adásra, a színpadképeket egyeztetnünk kellett a televíziósokkal. Az együttes tagjai tisztában voltak a döntő jelentőségével és persze a lehető legjobb teljesítményre törekedtek, más szempontból mégis nyugalmat és elégedettséget tapasztaltam a tagok között a már addig, a korábbi fordulókban elért eredmények miatt.

A zsűri több alkalommal dicsérte a viseleteket is

– A műsor nézőinek feltűnhetett, hogy amikor a dühöngőbe kapcsoltak, a versengő ellenfelek nem összeszorított foggal, feszengve vártak a fellépésükre, hanem nagyon is oldott, közvetlen, vidám volt a hangulat. Mennyire tükrözte mindez a valóságot és mennyire szólt a televízió nyilvánosságának?
– Egyrészt valóban sok példát láttunk arra, amikor egymásnak szurkoltak a fellépők, és örültek pusztán a műsorban való szereplés lehetőségének. Az igazság másik feléhez
viszont hozzátartozik, hogy minden kategória győztese egymillió forintot vihetett
haza, míg a többiek semmilyen pénzjutalomban nem részesültek. Nagy volt tehát a tét.
A televíziósok mindent megtettek – profi módon –, hogy jó hangulatot mutassanak. Ez
a show része (is) volt.

– Hogyan fogadta ezt a végeredményt az együttes, és mi az Ön véleménye?
– Megtisztelőnek tartom, hiszen a szakmai zsűritől egyetlen alkalommal sem kaptunk rossz értékelést a három fellépés során. Kiemelték az együttes elhivatottságát, hitelességét, a tagok mezőnyben egyedülálló énektudását, a viseleteinket. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy jó lett volna, ha mi nyerjük meg ezt a versenyt, hiszen a javarészt Magyarországon élő horvátok alkotta Tanac nem feltétlenül szerette volna maga mögé utasítani a magyar hagyományokat ápoló együtteseket. Az adás végeztével viszont olyan díjeső kezdődött a színpadon, amelyből azért szívesen részesültünk volna. Kaptunk ugyan egy díjat, de a döntőben mellettünk ácsorgó fellépőket szemlélve bizony szinte üres kézzel jöttünk haza. Ezt a jutalmat nem éreztük arányosnak a befektetett munkával.

(Szávai József az interjú egyeztetése közben, december 20-án értesült hivatalos forrásból arról, hogy Pécs Megyei Jogú Város nevében dr. Páva Zsolt polgármester, Csizi Péter alpolgármester, dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő 300 000, Hári József egyéni képviselő 200 000, a Dráva menti Horvátok Közössége 200 000, a Baranya Megyei Önkormányzat nevében, Tiffán Zsolt elnök 100 000, s a Pécsi Horvát Önkormányzat 200 000 forintot adományoz a Fölszállott a páva című versenyen kimagaslóan szereplő Tanac Néptáncegyüttesnek).

A sokat jelentő kód a jobb alsó sarokban (az SMS-szavzóknak ezt a számot kellett elküldeniük) 

– A befogadók, a nézők csak azt a néhány percet látják, amíg a produkciók és az
értékelés lezajlanak. Mennyi munka vezetett el idáig?
– Említek egy szemléletes példát. A cigányok férfitánca mindig nagyon rövid, viszont a táncosok abba a néhány percbe sűrítenek bele minden technikai tudást, érzelmet. A Fölszállott a páva versenyben mi is erre törekedtünk, négy és fél percben meg szerettük volna mutatni a hagyományainkat, és mindazt, amit arról gondolunk. Mivel a tagjaink nagyon elfoglalt, dolgozó, tanuló emberek, mindössze heti két próbára van lehetőségünk. Így olyan táncokat állítottunk színpadra, amelyeket már évek óta csiszolunk és teszünk jobbá. Ez olyannyira így történt, hogy például a Dráva-menti táncok első lépéseit több mint húsz éve tanulta az együttes Farkas Zoltán Batyutól.

– Mit jelenthet a televíziós szereplés miatti népszerűség a Tanac számára?
– Eddig is jó csapat voltunk, de a Fölszállott a páva miatt a tagok talán még közelebb kerültek egymáshoz, hiszen a közös cél erre ösztönözte az embereket. Ennek az eredménye megvan, például néha már úgy köszöntjük egymást: „Páva!”. Lelkileg tehát nagyon sokat adott mindannyiunknak ez a lehetőség. A médianyilvánosság erejét érezzük, de annak hasznosításában sosem jeleskedtünk. Ebben még fejlődnünk kell.

– A Tanac mindig a saját útját járta a (baranyai) folklórmozgalmon belül. Mennyire jó – előny-e vagy hátrány – függetlennek lenni?
– Ha egy festő zseniális, akkor megveszik a képeit, és általános megbecsülésben lesz része. Nagyon rossz volna, ha ez a képzőművész egy tehenet csak azért akarna megfesteni, mert az állami gazdaság erre felkérte. Hosszú távon semmiképpen sem szabad elköteleződnie, és beállnia a sorba; festenie kell, hiszen ahhoz ért. Ahogy Petőfi mondja: „Fázunk és éhezünk / S átlőve oldalunk, / Részünk minden nyomor... / De szabadok vagyunk!”. Nyilván akad, aki az anyagi kényszeren túl is szívesen, örömmel meghajol egy akarat vagy felsőbb hatalom előtt, de ez nem visz jó útra. Egy hagyományokat közvetítő együttes nem teheti ezt meg, hiszen a tradíciók között olyan értékek is szerepelnek, mint a becsület, a hűség, a nyílt beszéd, egymás segítése.

Nehéz feladat volt négy és fél percbe sűríteni az összes tánccal kapcsolatos érzelmet és gondolatot

– Amit elmondott, nagyon jól és szépen hangzik, csak a realitások mégis visszarántanak a földre. Az együttest fenn kell tartani, a felkészüléshez próbahely
szükséges, a bérleti díjakat, s az összes többi költséget muszáj fedezni…
– Ezek valóban feszítő kényszerek. A fennmaradásért minden fontosabb pályázati lehetőséget kihasználunk, persze látjuk azt is, hogy a fókák és az eszkimók aránya egyre rosszabb. Mivel az együttest a Tanac Kulturális Egyesület működteti, a tagdíj fizetése kötelező, így viszont minden fillér sorsa nyomon követhető. Mindannyian tudjuk, hogy amit beteszünk a közös kalapba, az a közösségünk érdekeit szolgálja. Számos helyen fellépünk, s ezek egy részéért pénzt is kapunk. Meg kell említenem, hogy néhány önzetlen segítőnk is akad, akik alkalmanként egy-egy munkát vagy szolgáltatást ingyen ajánlanak fel nekünk, esetleg anyagiakkal is támogatnak. A Fölszállott a páva műsorral kapcsolatos valamennyi költségünket például az együttes egykori tagjainak felajánlásaiból tudtuk kifizetni. Köszönet érte ezúttal is! Most még pihenünk egy kicsit a verseny után, januártól viszont gőzerővel készülünk majd a jubileumi műsorunkra.

Gerner András