Rejtélyes gyilkosság történt Sárványhahotán

Kultúra

Kereskedelmi, sőt ma már a közszolgálati televíziós híradókhoz vagy a hazai bulvárlapokhoz szokott érzékszerveink ha meg is akadnának egy pillanatra e szalagcímen, hamar továbblapoznánk, mondván, kijutott szörnyűségből a napi porciónk. Hír ilyen címmel azonban sosem jelenik meg, mert a település nem létezik, így minden, ami ott történt, csak a fantázia műve lehet.

Természetesen a következtetés teljesen helyénvaló: egy regényről beszélünk, amelynek fantáziadús, fanyar humorú, szóvicceket és a groteszket, abszurdot egyaránt ötvöző humorú alkotója Orosdy Dániel. A Halott ügyek című kötet műfaját nehéz beskatulyázni, talán nem is szükséges. „Sárványhahota. Kisváros a semmi közepén, tele zűrös alakokkal. Ahol nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, sőt talán még az a legjobb, ha nem is mennek sehogy” – áll a fülszövegben.

És valóban, a regény annyira keveri az abszurdot a magyar realitásokkal, hogy lehetetlen nem felismerni a párhuzamokat: a pitiáner helyi politikai csatározásokat, a korrupció mindent behálózó ágas-bogas ösvényeit, a pár napra „vidékre” letelepülő projektmenedzsert, a polgármestert, aki szeretőt tart. A kis magyar valóság „gyönyöreit” azonban az érintettek nem élvezhetik tovább, ugyanis Sárványhahota köztiszteletben álló orvosa gyilkosság áldozata lesz. Az ügyben szokatlan módon nem a rendőrség nyomoz, hanem az önkormányzat „Ivan Dmitrics Cservjakov”-ja, Pandur Ákos. A szálak egyre kuszábbak, kiismerhetetlenebbek lesznek. Mivel a spoiler (nem a légterelő az autókon, hanem amikor úgy áruljuk el egy irodalmi vagy más mű befejezését másoknak, akik azt nem ismerik, hogy arra bármilyen felhatalmazásunk lenne) gonosz és a legkevésbé sem emberbarát műfaj, a történet ismertetését itt befejezzük.

A humorral igen erősen fűszerezett, izgalmas cselekményvezetésű műben (többek között) Örkény István, Rejtő Jenő, Kurt Vonnegut, Milos Forman, Jiří Menzel, Robert Altman hatását is érezhetjük. A kötetet akár egyszer elejétől végéig történő fogyasztásra, bizonyos fejezeteit pedig akár egy nehéz nap után elolvasandó is csak ajánlani lehet. Ehhez képest többletértéket adnak Merényi Dániel – ismertebb nevén a Grafitember – kitűnő rajzai, melyek az alkotóhoz méltóan a legkevésbé sem szolgai illusztrációk, sokkal inkább önálló művek, amelyek megszületését a könyv egy-egy fejezete inspirálta.

Merényi Dániel (Grafitember), Orosdy Dániel és e cikk szerzője a pécsi könyvbemutatón

Mivel a Halott ügyek már több hónapja megjelent, érdemes talán idéznünk a megjelent kritikákból. Huber Zoltán Kemény hős az ugaron című írásában így fogalmaz : „(…) A szerző mozirajongása és kritikusi múltja nagyban meghatározza írói stílusát: a mozgóképes utalások és idézetek mellett sokszor kifejezetten filmnyelvi eszközökkel és hatásmechanizmusokkal dolgozik. A szabályszerű vágások, a flashbackek és a vizuális gegek írásban is remekül működnek, akciódússá és képszerűvé varázsolva a jeleneteket. Orosdy nem véletlenül elemzett már ki számtalan hollywoodi produkciót, hiszen a könyv tagolása és a cselekményszövés is ügyesen rímel az arrafelé használt, bevett forgatókönyvírói receptekre”.

Toroczkay András, a Magyar Narancs szerzője már kevéssé kíméletes: „(…) A szabadszájúság dicséretes, hiszen nincs annál rosszabb, mint ha a 21. században Márai Sándor modorában beszéltetjük szereplőinket, de a jóból is megárt a sok. Felesleges ennyit emlegetni az elsődleges és másodlagos nemi jegyeket (az egyik szereplő, a polgármester felesége amúgy Tourette-szindrómás, de alig lóg ki), és hiába van jó humora a szerzőnek, ilyen mennyiségben ömlesztve jópofáskodás lesz belőle. A kulturális utalásokkal ugyanez van: nem jó, ha a könyv segítségével hajszálpontosan meg tudjuk mondani, milyen zenéket, könyveket, filmeket ismer a szerző”.

A két kritika között feszülő tartalmi ellentét jól rámutat arra, hogy a Halott ügyek című kötet teljes mértékben rácáfol a címére, a megközelítések új és új szempontok szerint veszik górcső alá a művet. A kötet eddig nem említett különlegessége továbbá, hogy baráti összefogással, azaz – bocsánatos bűnként legyünk rosszmájúak – a költséghatékonyság elve szerint készült el (de nem engedve a minőségből!). Tehát a kiadótól a tördelésen, a szerkesztésen, a borító megalkotásáig csupa régi ismerős és barát segítette a szerzőt, aki a 213. oldalon található köszönetnyilvánításban név szerint meg is említi a közreműködőket. Remélhetőleg a baráti, ismerősi csapat a jövőben újra összeáll és ismét letesznek az asztalra egy könyvet. A Halott ügyeket egyébként dedikáltatni is érdemes, ha valaki szerencsés, Grafitember tüstént – alig egy perc alatt – személyre szóló, humoros, elgondolkodtató rajzzal lepi meg.

Kerekedjünk fel tehát és induljunk el a képzeletbeli Sárványhahotára, ahol semmi nem úgy történik, ahogy azt előre gondolnánk!

Gerner András