Konferenciát tartottak a reformációról

Tolna

Emlékkonferenciát tartottak nemrég a reformáció 500. évfordulója alkalmából Szekszárdon, a Vármegyeháza dísztermében.

Dr. Márkus Mihály, a Pápai Református Teológiai Akadémia professzora anekdotákkal kezdte előadását, melyek a XVI. század vallási életéről szóltak. Szót ejtett az úgynevezett bűnbocsátó cédulákról – más néven búcsúcédulákról –, melyek segítségével meg lehetett „váltani” az emberi bűnöket. Eleinte a bűn alóli feloldozás feltétele volt a gyónás, a bűnbánat, később azonban a búcsúcédulák megvétele automatikusan bűnbocsánatot jelentett. A búcsúcédulákkal kapcsolatos visszaélések felismerése arra ösztönözte Luther Mártont, hogy nyilvános tézisekben foglaljon állást a búcsúk ügyében, és általában az egyház életének kérdéseiben. Az ezzel kapcsolatos 95 tételét úgy hozta nyilvánosságra, hogy azokat kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én. Ehhez a naphoz köthető a reformáció kezdete. A búcsúcédulák pénzért történő árusítását a tridenti zsinat szüntette meg. A professzor beszélt a tolnai rektorról, Szegedi Kis Istvánról is, aki a sárközi falvakban is terjesztette az új tanokat, főleg a török hódoltság idején.

A következő előadó, dr. Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára arról beszélt, milyen sok tolnai diáknak sikerült tanulnia a wittenbergi egyetemen. Mint mondta, pontos számot nem tudnak, mert nem maradt fenn az egyetemen erre vonatkozó adat, csak a nevek után tudtak erre következtetni, így 4 decsi, 14 tolnai és több paksi diák járt az ezerötszázas évek végén Európa legvonzóbb egyetemére. A többségük teológiát tanult, és nem tért vissza a szülővárosába. Varga Szabolcs, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanára a reformáció a 16. században a Pécsi Egyházmegyére gyakorolt hatásáról tartott érdekes előadást.

Balázs Kovács Sándor, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum néprajzkutatója a Sárköz és a Tolna megyei Duna mente reformációját elemezte. Mint mondta, ez a vidék a magyar területek közül az elsők között tért át a protestáns vallásra. Korabeli feljegyzések szerint már az 1540-es években terjedt itt a reformáció, és Tolna mezővárosa vált a hódoltsági területek egyik szellemi központjává. Itt már a 16. században protestáns főiskola működött, külföldet megjárt, művelt tanárokkal, akik közvetlen kapcsolatban álltak a hitújítókkal. 1548-ban már Tolna város fele a reformáció tanait vallotta magának. Ebben nagy szerepet kapott Sztárai Mihály és Szegedi Kis István. A nép mindenünnen tódult Sztárai szenvedélytől fűtött prédikációinak meghallgatására. Az előadó megemlítette, hogy a török hódoltság végére Szekszárd református lakossága Őcsénybe járt templomba, mert a mező­város központjából teljesen kiszorult.